A nyaki verőér időskori gyakori szűkülete növeli az ischaemiás agykárosodás kockázatát és a következményes lacunaris és corticalis infarktusok kialakulását, illetve a fehérállományi jelgazdag gócok kognitív károsodáshoz és demenciához vezetnek. A nyaki verőér atherosclerosisának csökkentésével valószínűleg mérsékelhető lenne a kognitív zavar.

Stroke, 2019. február

A nem K-vitamin orális alvadásgátlókat (NOAC) széles körben alkalmazzák nonvalvuláris pitvarfibrillációban, ám alkalmazásuk kapcsán gyakrabban fordulnak elő nagy vérzéses epizódok. Különös óvatosság szükséges gyógyszerkombinációk rendelésekor, mert ezek tovább fokozhatják a rizikót, ilyen például amiodaron, a fluconazol, a rifampicin vagy phenytoin. Más szerek különböző mechanizmusok révén részben vagy teljesen ellensúlyozhatják a fokozott rizikót, sőt összességében csökkenthetik a kockázatot, többek között az atorvastatin, az digoxin és az erythromycin vagy clarithromycin.

JAMA, 2017

Ez a több mint 3 millió beteg adatait elemző, országos szintű dán vizsgálat azt állapította meg, hogy a pitvarfibrilláció kevésbé növeli a stroke bekövetkezésének kockázatát, mint az életkor 10 évnyi emelkedése, és hogy semmivel sem jelent nagyobb kockázatnövekedést, mint a leggyakrabban figyelembe vett más rizikófaktorok. Az eredmény rámutat, hogy szinuszritmusban is fontos mihamarabb tisztázni az orális antikoagulánsok szerepét a stroke prevenciójában.

Europace, 2016

A rekombináns szöveti plazminogén-aktivátort (rtPA, recombinant tissue plasminogen acti vator) csak szűk körben használják az ischaemiás stroke kezelésében. 

A stroke miatti orvosi viziteken belül viszonylag kis hányadot tesznek ki a tünetekkel kísért carotiselzátódásban szenvedő betegek, ugyanakkor ezekben az esetekben nagyobb a rekurrens kórházi stroke és a korai halálozás kockázata a másként nem besorolt akut ischaemiás stroke (AIS) vagy tranziens ischaemiás attak (TIA) eseteihez képest. A Canadian Stroke Network 4144 beteget felölelő elemzése szerint az arteria carotis interna (ICA, internal carotid artery) extrakraniális szakaszát érintő szimptómás okklúzió az esetek 6,8%-át alkotja. Ebben az alcsoportban szignifikánsan nagyobb a rekurrens kórházi stroke (6,7% vs. 2,8%) és a halálozás kockázata (12,0% vs. 3,8%). Hasonló következtetésekre jutott a German Stroke Collaboration is 4157 AIS/TIA beteg adatai alapján: a tünetekkel kísért extrakraniális carotis-okklúzió aránya 6,5%-nak adódott; ezekben az esetekben szignifikánsan emelkedett a 72 órán belüli rekurrens stroke (7,4% vs. 3,5%) és a 100 napon belüli halálozás előfordulási aránya (21,2% vs. 10,3%). A populációs vizsgálatok (Olmsted megye, Minnesota, Egyesült Államok) ugyancsak a korai rekurrens stroke fokozott kockázatát jelezték a nyaki verőér tünetekkel kísért elzáródását követően: az első 30 napon belül az esetek 8%-ában jelentkezett, ennek csaknem fele a diagnózis felállítását követő 1 héten belül.

A tranziens ischaemiás attakhoz (TIA) igen magas korai stroke-kockázat társul, ezen túlmenően myocardialis infarktusra és vaszkuláris eredetű halálozásra hajlamosíthat. A TIA gyors kivizsgálása és kezelése csökkenti a korai rekurrens stroke, a fatális vagy rokkantságot okozó rekurrens stroke és a 6 hónap elteltével fennálló funkciókárosodás
kockázatát.

A megfelelő szekunder stroke-prevenció szempontjából alapvető fontosságú a stroke okának azonosítása, ám a strokeesetek több mint egyharmada kriptogén. Kórházi körülmények között a stroke-betegek mindössze körülbelül 5%-ánál derül újonnan fény pitvarfibrillációra (AF, atrial fibrillation), ám a paroxizmális AF (PAF) nem feltétlenül van jelen a stroke idején, illetve a kórházi kardiális monitorozás elől rejtve maradhat.

A tranziens neurológiai deficitek (TND) gyakoriak a neurológiai sürgősségi ellátásban. A TND-ket gyakran TIA-nak (tranziens ischaemiás attak) tekintik, mivel TIA kapcsán a 30. napra 10% körül van a következményes stroke kockázata. Gyakori, hogy nem mutatható ki háttérben álló cerebrovaszkuláris betegségre utaló egyértelmű jel, különösen 55 évesnél fiatalabb betegeknél.

Ischaemiás cerebrovaszkuláris betegségben szignifikáns kapcsolat igazolódott az aszpirinhasználat és a mély vagy infratentorialis mikrovérzések között, e korreláció azonban talán csak a hypertonia mint befolyásoló faktor jelenlétét tükrözi. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a korábbi tanulmányok azt találták, hogy a cerebralis mikrovérzések jelenléte a cerebralis vérzések kockázati tényezője lehet thrombocyta gátlóval kezelt betegeknél. 

Az alvási légzészavar (SDB, sleep-disordered breathing) igen gyakori a felnőttek körében; Japánban, az aktív dolgozó férfiak között prevalenciája 59,7%. Az SDB még sűrűbben, 60–80%-ban fordul elő tranziens ischaemiás attakot (TIA) és ischaemiás stroke-ot elszenvedettekben. Az, hogy a TIA és a stroke esetében nem különbözik a prevalenciája, azt jelzi, hogy nem az agysérülés következménye, hanem már egy korábban fennálló állapot.